A Megölt Feleség
A Megölt Feleség (The Murdered Wife) is a Hungarian Sherlock Holmes pastiche anonymously published in Szabolcs from 12 march to 9 april 1910.
A Megölt Feleség (original text)
Gyengén hallatszott fel hozzánk a Backer Street ködén keresztül az utca lármája. Én az egyik sarokban, egy kényelmes borfotelben ültem, mig barátom, Hochmetz egy chémiai goreb felé hajolva kotyvasztott valami buzös folyadékot, mely forrva Totyogott, mint a gondolatok a nagy detektív tar koponyájában. Hirtelen a kandallóhoz ugrott, elővette morfiumos fecskendőjét, felgyurte kabá'ja ujját és sovány, aszott izmos karjába fecskendezte a bóditó szent. Ez volt rendes szokása, ha más különösebb mulatsága nem akadt. Majd elovette hegedujét és rovidszáru angol pipájából bodor füst fellegeket eresztve, rázendített kedvenc nótájára :
- "Jujj, a ligetben nagyszerü
- Jujj a ligetben szép... !"
Majd félretéve a hegedút, felkiáltott:
— Kedves Weczn, igazad van. Meg kell borotválkoznod. így tényleg nem jöhetsz ma este a moziba, hogy megnézhessük Rómeó és Júliát.
Majd leestem a székrol. Ismertem óriási következtető tehetségét, de ez sok volt. Honnan tudta gondoltaimat ?
— Hochmetz, kiálték, te az ördöggel cimborálsz!
Dühös melancholizmus tükrözodött arcán és megigazítva a pettyes szalagot nyakán, igy válaszolt jéghideg arccal :
— Oh, Weczn! Nincs titok, nincs rejtett gondolat én elottem. Simogatván szorös pofádat, fejedet rázva néztél a falon függo Rómeó és Júlia képre, tehát nem volt nehéz kitalálnom, hogy mire gondolsz.
— óriási, fenséges, nagyszeru, rengeteg! tört ki belolem a csodálat. De Hochmetz már nem figyelt rám. A japáni szekrényke fiókjából "smirgli" papirost vett elo és letisztította a rozsdát hatalmas vas ökleirol.
— Érzem, szólt, a thelepátiából kifolyólag, hogy ma nem mehetünk a moziba. Pedig Dokupil úrtól potyajegyet kaptunk a mai estére.
Alig mondá el eme busitó és mindkettonk kedélyére nyomasztólag ható szavakat, midon az asztal alatt Baskerville kutyája dühösen morgott, majd hangosan elugatta magát. De Hochmetz hipnotizáló ereje (t. i. a farkára lépett szegény Baskerville kutyájának és hatalmasan oldalba rúgta), csakhamar csendre intette.
— Egy úr keresi, Mister Hochmetz Sershock, szólt a belépo háziasszony, Hodznné. De ez úr, nem várva be a választ, félretolta a bizonyára a félretoláson méltatlankodó asszonyt és remego térdekkel, levego után kapkodva, kezeivel izgatottan hadonázva állt, mint egy szobor az ajtóban.
— Maga az a híres Herr Slock Hochmetz ?
— Na ná nem!
— Vegye a kabátját és jöjjön azonnal velem. Excelsior! Haladjunk a testtel!
— Szépen sietek, szólt Hochmetz, miközben ülve maradt. Elobb üljön le és adja elo a tényállást. Máskülönben is a legtöbbet már tudom magáról. És pedig:
- 1. Brownnak bivjak.
- 2. Római katholikus.
- 3. Kocsin jött.
- 4. Bagózik.
- 5. Hajlított butorkereskedő.
- 6. Egy gyilkosság ügyében keresett fel. Nü? Elég?
Brown minden számnál fehérebb lett, mig a hatosnál ájultan rogyott össze. Hochmetzcel fellocsoltuk. Mire magához tért, Hochmetz már j eljátszotta Puccini "1a Bohéme" operáját. Végtélén ügyességgel vegyítvén bele a "Tsitsóné" ; kezdetu ausztri i népdalt és a Jenki doodle egyes mélabus akkordjait.
— Hallod, öregem. — szólt Hochmetz a Brownhoz, neked a dedapád is meghalt!
Emberünk láthatólag megdöbbent Herr Slock eme merész kije1entésére, de erot véve magán, igy szólt :
— Bocsánat elobbi gyengeségemért, de következtelései annyira megleptek, hogy nem tudtam uralkodni magamon.
Hochmetz eült es illatos havannájából füstös fellegbodrokat eregetve magyarázni kezdett:
— Alzó: Olvastam a statisztikában, hogy Londonban minden tizedik embert Brownnak hívnak. Az elobb kinézve az ablakon, egy sintért l ttam. Ő vala a kilencedik, kit szemeim ma meglátlak, ön a tizedik !
— Einfach, grószartig ! szólt Brown.
— Ne vágjon közbe ! — folytató Hochmetz. Hogy róm. kath., azt látom arról a hercig sas orráról !
— Oh, egy költészet ! szólt Brown.
— Hallgasson és ne zavarjon — folytatá Hochmetz. Kocsin jött, mert künn szakad az eso és a maga ruhája és cipoje mégis szaraz !
— Isten a világ felett ! Fonóménál ! szólt Brown.
— Fogja már be a pofáját ! bömbölte Hochmetz és felpeckelve Brown úr száját, folytatta: Hogy bagózik, azt látom féloldalt duzzadó arcáról és abból, hogy minden szónál egy hosszú sugárban köpi a bagólevet a szonyegemre, maga disznó !
Ez újabb felfedezés annyira meglepte Brownt hogy nyögött, mint egy bilincsekbe vert rinocerus, a kéjtol.
— A lábai legszebben bizonyítják, — folytatá a lángesz, — hogy hajlitott bútorokkal csapja be a tisztességes embereket. A kalapján levo gyászfátyolból, vérmes reményeibol és véres gondolataiból nem volt nehéz kitalálni, hogy égy közelállója véres halála küldte önt hozzám. Az ön osz haja, meggörbült alakja bizonyítja, hogy legalább is túl van az ötvenen, igy hát a dédapja biztosan nem él már !
Hochmetz egy nagyot fújt és letörölte a verejteket széles homlokáról Majd lassú léptekkel Brownhoz közeledett és lepeckelte a száját.
Brown felugrott a székrol, bagóját Basterville kutyájának szemeközé vágta és elkapva Hochmetz derekát, elkezdett vele az asztal körül táncolni, miközben tele torokkal énekelte:
- "Hej ! Bizony isten nem bírok magammal,
- Táncolni szeretnék a Herr Siókkal !"
— Fel, fel nemes honfiú! Halljuk a tényállást ! üvölté Hoehmetz, a Marseilles hangjai mellett egy hatalmas boxszal Brown urat a kályha melletti fotelbe repítve.
— Nyugodjon meg, Mr. Brown, — folytatá barátom — és adja le a tényállást. Elore is figyelmeztetem, ne hagyja a legkisebb körülményt sem említés nélkül, mert minden nagyon fontos!
Brown nagyokat fújt, majd kinyitván fejét a nagy fali tükör elott rendezte gondolatait és szivarra gyújtva elkezdett beszélni:
— Kedves testvéreim az Úrban! Feleségemet meggyilkolták! A saját fiam gyilkolta meg! Oh ! már hét napja esernyovel járok, igen uraim, nyolc shillingért vettem Feuer Maxinál, a Postaköz Streeten egy ernyot és állandóan nyitva hordom, hogy elhárítsam a gyalázatot, mely osz tejemre szállna.
A sarokba pillantottam és tényleg Brown nagy vörös ernyojén... két ujjnyi vastag gyalázat rakodott le ! Brown nehéz sóhajjal folytatá:
— Idorendet szándékozom tartani, mert az ido — pénz, én pedig nagyon is rendezett pénzviszonyok között élek. London közelében, Smonca grófság mellett van birtokom. Fiam a faluban mészáros. Nom, b. nom három hónappal ezelott meghalt. Szüleinek, midon velem elvétették, még a templomba menetelkor is említettem, hogy én egy ily bájos nonek rossz párti vagyok.
— Szeretett Euzébiám — szóltam hozzá — nem vagyok erdemes kezedre. A becsületem diktálja, ne vegyelek el, hisz Gábriel arkangyal megnyalhatja a tíz — valószínuleg pólirozott és manikurözött — körmét, ha megkapna! Nem veszlek el. Vegyen el az isten ! És az isten megirigyelte nagy boldogságomat és elvette. Az igaz, hogy nehéz huszonöt év után! De kérem, most már vallásom sincs! Temetés után, mikor hazajöttem, papomhoz mentem egy névjegygyei, az Úrnak címezve:
- Isak Ch. Brown
- p. c.
és kértem, továbbítsa a legmagasabb helyre. És ö kitovábbitott engem a rebbi-lakás ajtaján névjegyemmel együtt. Ime a névjegy: Chape weg, Mr. Hoehmetz !
A nagy detektív átvette a névjegyet és nagyitóüvegen, majd górcsövön át vizsgálat alá vette.
— Jóllehet faji jellege a tisztaság — szólt Hoehmetz, — maga nem igen szereti a tisztaságot ! Mi ?
— Hát szeretem ? — válaszolt Isak Brown. De honnan tudja ezt óh, következtetés nagy mestere ?
— Látom a piszkos ujjnyomokról a névjegyen !
— Hihihi ! nevetett Brown, hátha a pap keze volt piszkos ? És nem az én kezem.
Hochmetzet felháborította az ellenvetés:
— Dü Ganef ! rikkantotta el magát — vagy bizik bennem, vagy nem. Maga a piszkos, maga drekkfink ! Ha szeretné a tisztaságot, nem volna a háta végén még mindég a shames (olv. semsz) lábanyoma ! Naturellement, ez nem zárja ki azt, hogy a pap keze is piszkos volt, különösen ha kezet fogott magával !
Hoehmetz gyakran tündököltette ily szellemes csipkedésekkel ragyogó elméjét, illetoleg elméltette tündöklo ragyogását. Brown pedig hallgatott, mint a szardella a fuzfapoéta emészto szerveiben.
— Folytassa ! orditá Hoehmetz bágyadt mosolylyal örömtol ragyogó arcán, fuvola hangjával felrázva Brownt a lethargiából (melyben tudvalevoleg az osztrák császár egy szerencsétlen tartománya leledzik és melynek politikai egén állandóan vésztjósló felhok csoportosulnak, valamint a "Kárpátoktól az Adriáig" pang az ipar és kereskedelem, és lapjai állandóan írják "pusztulunk, veszünk." Utóbbi cím alatt a szegény menekülo, elnyomott kivándorló nemzetiségieket sorolják be a statisztikába, mint hutlen magyarokat! (*)
Brown megvakarta töve fülét és folytatta :
— A pap nemcsak kidobott a házából, de az egyházból is kiközösített. De higyjék el, nem igen bánom. Ifjúságom egyik legszebb álmát tette tönkre vallásom. Atyám úgy tervezte, hogy bátyám, ki jelenleg Mencsenterben uraságoktól levetett ruhadarabok csekély haszon melletti darusításával foglalkozik, tehát bátyám szem, én pedig fogorvos legyek. Alig valék tizenkét éves, de már is oly chochem voltam, hogy igy szóltam fivéremhez:
— Haszt-e gehéert, mit mondott ma a hittanórán a tanító? "Szemet szemért, fogat fogért!" Te még megélnél valahogy, de én, mint leendo fogorvos, a sok foghúzás mellett nem gyoznék magamnak hamis fogakat csinálni! És ha a fogért egy fogat volna a jutalom, egy szép amerikaner fogat, még vállalnám, de a fogat tárgyesetben van, és nominativusban igy szól, hogy "fog", azaz rágási eszköz! No, Herr Shlock, ich bin nix egy olyan kalapács (olv. Chammer), hogy belemenjek egy ily rossz üzletbe ! Hiszen fennti dogma szerint is a clienseim csakis a saját fájdalomdijukat fizetnék meg, hát az enyém hol marad ?! Most mormon leszek ! És lennék fogorvos is, de már öreg, nagyon öreg vagyok hozzá ! Nem lesz belole semmi ! Ilyen az élet! Mint a lánchíd !
Mindnyájan sirtunk. Hochmetz zokogva ismétlé Mr. Isak Ch. Brown szavait :
— So, so! mint a lánchíd !
Az általános zokogás közepette leghamarabb Iloehmetz fért n agához és néhány vigasztaló szóval letörölte Mr. Ch. Brown könnyeit valamint az én könnyeimet is.
Herr Schlokk az órájára nézett és pipára gyújtva figyelmeztette kliensünket :
— Hallja ! Ha mégegyszer megrikat, kidobalom. Folytassa !
— Tehát nem lettem fogorvos. De legalább mormón leszek és igy vallásom sun tiltja ezeniül, hogy szigony, megboldogult fdeségem anyjinak egyedin, fillve orzött fogát bevérhessem ! Következoképen történt az eset : Disznot öltünk. Fiam, ki mint említettem, a faluban. Smoncaban mészáros, ollbon volt, fogy eikeszilee a hurka kolbászt. (Ha ismertem volna ötöket, küldtem volna kóstolói!)
Mindkettonk szájában összefutott a nyál, de Brcwn szavai ismét feloszlatták :
— Én Mencseszterben voltam szegény öcsémnél, ki jelenleg tudvalevoleg uraságoktól levetett ruhák csekély haszon melletti eladásával foglalkozik — pedig jelenleg orvos, szemorvos lehetne, ha vallása nem tiltja, pedig szegény atyám tervei szerint...
— Hallja ! Elég legyen ! üvölté Hochmetz egy hatalmas "dzsigget" táncolván a lihego Brown hasán. Én pedig örömömben egy Hungary corpus jurist vágtam Brown fejéhez. Barátom leintett :
— Wetzner, nem vagyunk a pesti országházban. Te nem ismered Justh nemesen, gondolkodó fejjel érvelo pártját, valamint Brownnak sincs fogalma Khuenrol ! Fejezze már be az elbeszélését ! — fordult Brownhoz, ki felugrott székérol és álkutatta az egész szobát, majd az asztal bal hálulsó lába aialt megtalálta elbeszé lésének elvesztett fonalát és azt felvéve folytatta:
— Nem voltam jó ideig otthon, mire a sürgönyre hazaértem, el is temették szegény felesegemet ! (Brown két [öröm] könnyet törült ki szemeibol) Haza érve megtudtam, hogyan történt az egész dolog. Nom a disznóölés napján — jó szokásából kifolyólag — alaposan bevacsorált, rosszul lett és a javasasszony mondása szerint megütötte a "ferslág". De ezt csak mondják, mert a fiam aznap disznót ölt !
Hochmetz halkan füttyentett, mint aki érti a dolgot.
— Pedzem már, cukor édes Brown tata ! Tovább, tovább ! szólt barátom, négykézláb állva Brown elott és erosen szimatolta a vadat, mint egy angol szetter.
A napokban fiam egyik kését megtaláltam, véresen... Óh borzalom ! Véresen...
— Óh borzalom ! vágott közbe Hochmetz.
— Igen uraim, véresen...
— Óh borzalom! vágtam ón közbe.
— Igen, oh rémület — folytatá nagy neheze n Brcwn — véresen találtam meg !
— Menjünk! vágott közbe Hochmetz. Menjünk a tett színhelyére, hol megtudjuk, ki a gyilkos ! Velzn, nagyon lekötelezel, ha eljösz velem, jollehet, nyomozásaim közben lekötsz, de a gazembert segilsz lekötni !
Megnéztem a menetrendet, öt perc múlva a Nywkávé állomáson voltunk. Üde, szép utón haladtunk gyalog tova.
Ime, Hochmetz, milyen szép ez a vidék, mily kies !
— Vigyázz! Kies...
Kiestem a kocsiból nagy gyönyöruségemben, mire visszamásztam, Hochmetz a legnagyobb lelki nyugalommal fejezte be mondókáját :
— ... el ! De megtörtént. Óh, megtörtént, igy volt ez megira a sors könyvében !
Megérkeztünk. Meg. Sot kiszaltunk. A kis kis tanyasi ház elott mosolyogva fogadott bennünket Lestrade, a Scottland Yard (a londoni rendorközpont) Maleskovicsa. Majd leborult az anyaföldre és felkiáltott: Üdvözlégy, óh következtetések nagy mestere, engedd szerényen megjegyeznem, hogy nem akad már semmi dolgod. Mert tudja, Herr Sblokk — bizalmaskodott tovább Lestrade gúnyosan — elkésett, lekésett, megkésett, megtaláltuk a késet! A véres késet.
— Brávó, brávisszimó, Lestrade ! mosolygott Hochmetz száraz arca. De én is körülnézek elobb, ha megengedi ! Mindazonáltal lesz kegyes az eddigi eredményrol értesíteni ?
— Kérem, szólt Lestrade, a Scotland Yard nagynevu detektivje, gúnyos mosollyol véve elo jegyzeteit.
— Bunügyrol nincs szó, Herr von Shlokk. Az asszonyt megütötte a guta, a kés pedig egy, a szó szoros értelmében vett disznótól véres. A mészáros másnap kereste is a kését, melyet anyja lakásán hagyott a disznóöléskor. Bünügy nincs !
— Nincs bunügyrol szó ? kérdé gúnyosan Hochmetz. Majd bebizonyítom én, hogy van ! Ahova engem hívnak, ott kell valaminek lenni !
Lestrade gúnyosan, sajnálkozó sóhaj kíséretében monda :
— Nincs !
— Van !
— Hát van ?
— Hát nincs ?
— Szépen van !
— Naná, nincs !
— Hochmetz úr ! csendült meg Lestrade fenyegetodzo hangja.
— Lestrade, kedves tatám, ne mérgelodj. Menjen maga a maga nyomán, én a magamén. Együtt nem dolgozunk. Nekünk szakítani kell !
Szegény Brown köpenybe ropogva szakadt széjjel a két rendorkém kezei között. Szakitaniok kellett !
Lestrade vállvonogatva támaszkodott toros botjára és magas fizetésére, Hochmetz pedig ekként szólván ráncba szedte a rendorkopót és magas homloka ráncait, majd hozzáfogott a bunügy kiderítéséhez.
Egy tábori katlanban — melyet minden kirándulásánál magaval hordott — rotyogva forralta nyomozási terveit, majd a kéményen át azon szobába hatolt, hol Browné nemes lelkét kilehelte. — Hasrafeküdt és nagyitóüvegen vizsgálta a padlót, miközben mint egy kígyó csuszkáit körül a földön. — Egyszerre halkan füttyentett.
Azonnal tudtam, hozy nyomra akadt. Felugrott és mint egy bosz oroszlán ugrott neki a halott ágyának, melyet orült kéjjel szórt széjjel.
Ismét fütlyentett. Sot hangosabban. T. i. füttyenlett. Már mint Hochmetz. Biztos voltam, hogy nyomon van.
— Hochmetz ! üvöltém, beszélj, mit fedeztél fel. Megöl a kíváncsiság !
— Várj, Wetzn. Mr. Brown, jöjjön be ! Az ágy elott és a lepedon vérfoltok vannak ! Szegény megölt asszony vérfoltjai !
Brown láthatólag zavarban volt :
— Herr Shlokk, kérem, bocsásson meg...
— Kuss ! Hamm ! Brrum ! mennydörgé Hochmetz és orült ugrással vetette magát Brownra. Ha még egy szót szól, leütöm. Mindég zavar buta beszédeivel. Ne smuzoljon tovább egy szót sem ! Lestrade ! Hol a kés ? Mutassa !!
Hirtelen kiragadta Lestrade kezébol a kést, kiugrott az ablakon és rohant, mint egy orült kucséber (**) a falu felé. Én utána, Brown utánam. Mi utána. Ő, a nagy Ő a gyilkos után. Egyszerre lihegve szólalt meg mögöttem Brown.
— Mr. Wetzn, az ördög vigye el azt az indiai doktoros fejedet ! Halt, csekáj ! Megállj, akár jön a vonat, akár nem !
Megálliam Brown magyarázott, piruló, szégyenkezo arccal :
— Szegény emberek vagyunk. Szegény feleségem nem igen szerette a tisztaságot, no meg én sem, mint Hochmetz úr a "Szabolcs" néhány hét elotti számában bebizonyította. — Aztán meg nem tudott ártani még egy légynek sem. Hát még más állatkáknak. Szaporodtak nálunk. Szépen elszaporodtak. És jóllehet az állatvédo liga tagja volt és elve volt a "leben und leben lassen", mégis megesett, hogy álmában néhányat agyonnyomott, mint egykor a hölcs Salamon-féle asszony a gyermekét ! Innen a vérfoltok !
Tovább rohantunk. Brown és én, Hochmetz után. Észrevettük a nagy detektívet a falu közelében, amint az örömtol kacagva nyargalt orült sebességgel.
A falu egyik házába hirtelen bekanyarodott. Mi utána. Miié bt értünk, a mészáros már összekötözött kezekkel dühörgött a mészárszékben.
Hatalmas, eros ember volt. Az izmok és erektol duzzadó kezein ropogva feszültek Hochmetz bilincsei.
— Megorült Ön, t. c. rendorkopó úr, — bömbölt a mészáros, — mi a fészkest akar velem ? Mi ?!
Hochmetz mosolyogva ült a kiszolgáló asztalon és meses étvágygyal evett kot méter kolbászt. Majd elorántva revolverét, a mészárosra szegezte.
Ifj. Brown felsikoltott a fájdalomtól :
— Jujj, azt a rézfán thrümbelirozó fuzfaangyalát annak a félretaposott sarkú apósodnak! Vagyok én egy vadásztábla, amire revolvereket lehet szegezni !?
Hochmetz bágyadt mosolylyal célzott. De a veszélyes Browning elol Brown ingével együtt a mellékszobába ugrott és elreteszelle az ajtót. Hochmetz gyenge kopogtatás kíséretében dúdolta :
- — Szabad-e bemenni
- Szabad-e bemenni
- Már...
A mészáros hirtelen elhatározással kirántotta az ajtót, visszaugrott és stenóri hangon éneklé :
- — Gyere be, Hochmetz,
- Gyere be !
- Csak magam vagyok idebe !...
Hochmetz beugrott utána ; késon figyelmeztettem:
- Ne higyj magyar
- A németnek,
ha mindjárt angol vagy és Mr. Brown "budget."
Barátom elohurcolta Brownt :
— Ne is tagadj, ne károgj, mint a holló a jegenyén, úgy is tudom én... megölted az anyádat, te Halt, werda Márton, nro 2 !
— Nem megélni ! Isten a világ felett ! Tudom igazolni az alibimet !
— Igen ! Az alibijét !
— Én is igazolom ! szólt közbe Lestrade, ki épen akkor lépett be az ajtón.
— Mr. Brown, az ifj. Mr Brown anyja halálának éjjelén — a disznótor után — bennt volt Londonban egy m. sz. igazgatónál és igy elbliccelte a gyanút magáról !
Hochmetz meghajlott.
— Mint mindég, most is a Scottland Yard emberének van igaza. — Gyere Wetzn, mi itt végeztünk.
— Látod Wetzn, — szólt hozzám Hochmetz Backer Streeti lakásunkon egy csésze tea mellett — én is ember vagyok, tévedek. "Errare humánus sut", mondja a latejner. De ird meg ezt az esetet; a többi közé sorozd, mint egyiket a nagyon érdekesek közül....
— De vigyázz a tolladra, folytatá hosszú szünet után búskomoran, mert ha irsz, igyekezz Mixát ifjúkori irályát utánozni!... Vagy legrosszabb esetben, tette hozzá hirtelen, gúnyos mosolylyal, a "Szabolcs" szombati leveleinek, jelzem szerényen : néhai leveleinek magasan szárnyaló, igaz, magyaros, Árpáddal bejött zengzetes stilusát....
Hirtelen telugrott, elovette hegedüjét, rázendített egy modern operett közkedvelt dallamára :
- Sólem, sólem, hepp, hepp, hepp !
Miután rekedtre énekelte magát, morfium fecskendezést alkalmazott és leült foteljébe. Csend volt. Es békésén hangzott fel hozzánk a Backer Street tompított, morajló zaja.
(Vége.)
(*) Olvastam jelen cikk kéziratát; irtó szamárságnak tartom az egészet, de zárjel közötti megjegyzések utolsója igaz. Elhiheti nekem a kulturvilág ! Coyle úr jól van in formálva ! Björnton Björnsterne.
(**) Sokat olvastam Ausztriáról, innen a kucséberes hasonlat. Hogy szalad-e és egyáltalán szalad-e egy örült kucséber, azt nem tudom. De hasonlatnak elég jó. Ö. m. a. f. Donan Coyle.
The Murdered Wife (translation)
[Auto-translate]
Through the fog of Backer Street, we could faintly hear the noise of the street. I was sitting in one corner, in a comfortable wine armchair, while my friend, Hochmetz, bent over a chemical goreb, was sipping some hot liquid, which boiled like the thoughts in the great detective's tar skull. He suddenly jumped to the fireplace, took his morphine syringe, rolled up the sleeve of his coat and injected the intoxicating saint into his thin, withered muscular arm. This was his regular habit, if he had no other particular amusement. Then he took out his violin and, releasing clouds of smoke from his Rovidsaro English pipe, he moved to his favorite note:
- "Gosh, it's great in the grove
- Gosh in the grove is beautiful... !"
Then, putting aside the violin, he exclaimed:
— Dear Weczn, you are right. You need to shave. so you really can't come to the cinema tonight so we can watch Romeo and Juliet.
I fell off the chair. I knew his enormous talent for reasoning, but that was a lot. How did you know my thoughts ?
"Hochmetz, they shouted, you are friends with the devil !"
An angry melancholy reflected on his face and, adjusting the speckled ribbon around his neck, he answered with an ice-cold face:
— Oh, Weczn! There is no secret, no hidden thought before me. You looked at the picture of Romeo and Juliet hanging on the wall, stroking your tight cheek and shaking your head, so it wasn't difficult for me to figure out what you were thinking.
— huge, majestic, great, plenty! I was filled with admiration. But Hochmetz no longer paid attention to me. He took "emery" paper from the drawer of the "Japanese cabinet" and cleaned the rust from his huge iron fists.
"I feel," he said, "due to telepathy, we can't go to the cinema today." However, we received potya tickets for tonight from Mr. Dokupil.
Hardly had he said these words, which had a depressing effect on both of us, when the "Hound of Baskerville" growled angrily under the table, and then loudly chased himself away. But Hochmetz's hypnotizing power (i.e. stepping on the tail of the poor Hound of Baskerville and kicking it powerfully in the side) quickly beckoned him to silence.
"A gentleman is looking for you, Mister Hochmetz Sershock," said the hostess, Mrs. Hodzn, as she entered. But this gentleman, not waiting for an answer, pushed aside the woman, who must have been disrespected by being pushed aside, and stood with trembling knees, gasping for air, and waving his hands excitedly, like a statue in the doorway.
"Are you the famous Herr Slock Hochmetz?"
"Well, no !"
"Take your coat and come with me at once." Excelsior ! Let's go with the body !
"I'm in a good hurry," said Hochmetz, as he remained seated. Please sit down and tell me the facts. Otherwise, I already know most about you. And then :
- 1. To Brown.
- 2. Roman Catholic.
- 3. He came by car.
- 4. Bagging.
- 5. Bent furniture dealer.
- 6. He approached me about a murder. Well ? Enough ?
Brown got whiter with every count, until he collapsed on the sixth. We sprinkled it with Hochmetz. By the time he regained consciousness, Hochmetz had already performed Puccini's opera "La Bohéme". At the end of winter, skillfully mixed with "Tsitsóné"; kezdetu Austrian folk song and some melancholic chords of Jenki doodle.
"Listen, old man." — said Hochmetz to Brown, your grandfather is dead too !
Our man was visibly shocked by Herr Slock's bold statement, but took it upon himself to say:
— Sorry for my weakness above, but your conclusions surprised me so much that I couldn't control myself.
Hochmetz began to explain, blowing smoky clouds from his fragrant havana:
— Alzó: I read in the statistics that every tenth person in London is called Brown. Looking out of the window above, it was 1 ttam for a sinter. He was the ninth, whom my eyes will see today, you are the tenth!
— Einfach, groszartig! said Brown.
"Don't interrupt!" — continues Hochmetz. That's Rome. kath., that's what I see about that prince's eagle nose!
— Oh, a poetry! said Brown.
"Be quiet and don't disturb me," Hochmetz continued. He came in a car, because it's raining outside and his clothes and shoes are still dry!
"God above the world!" Phenomenal! said Brown.
"Shut up!" Hochmetz bellowed and pecked Mr. Brown's mouth open, he continued: I can see that he's snoring from his face, which is swollen on one side and from the fact that with every word he spits the slurp juice in a long stream on my cunt, you pig!
This new discovery so surprised Brown that he moaned like a rhinoceros in handcuffs with lust.
"His legs are the most beautiful proof," continued the flame, "that he deceives decent people with bent furniture." From the mourning veil on his hat, his "bloody" hopes and "bloody" thoughts, it was not difficult to guess that the bloody death of a relative in heaven sent you to me. Your parted hair and bent figure prove that you are at least over fifty, so your great-grandfather is definitely not alive anymore!
Hochmetz blew a big blow and wiped the sweat from his broad forehead. Then he approached Brown with slow steps and covered his mouth.
Brown jumped up from his chair, stuck his bag between the eyes of Basterville's dog, and, seizing Hochmetz's waist, began to dance with him around the table, full of throat sang:
- "Hey! God, I can't help myself,
- I want to dance with Herr Sió!"
"Up, up, noble countryman!" Let's hear the facts! shouted Hoehmetz, to the sounds of Marseilles, sending Mr. Brown into the armchair by the stove with a huge box.
"Calm down, Mr. Brown," continued my friend, "and give the facts." I warn you in advance, don't leave even the smallest circumstance unmentioned, because everything is very important!
Brown took a deep breath, then, opening his head, sorted out his thoughts in front of the large mirror on the wall and lit a cigar and began to speak:
— My dear brothers in the Lord! My wife was murdered! My own son killed him! Oh! I've been walking around with an umbrella for seven days now, yes, gentlemen, I bought an umbrella at Feuer Maxi in Postaköz Street for eight shillings, and I carry it open all the time to ward off the disgrace that would fall on my milk.
I looked in the corner and really Brown's big red curtain... two finger-thick insults were deposited! Brown continued with a heavy sigh.
— I intend to keep my time in order, because time is money, and I live in very orderly financial conditions. I have an estate near London, next to the county of Smonca. My son is a butcher in the village. Nom, b. nom died three months ago. I even mentioned to my parents when I was going to church that I was a bad match for such a charming nun.
"My dear Eusebia," I told her, "I am not worthy of your hand." My honor dictates that I don't take you, because Archangel Gabriel could lick the ten — probably polished and manicured — nails if he had them! I won't lose you. God take it away! And God envied my great happiness and took it away. It is true that it is difficult after twenty-five years! But please, I don't have any religion anymore! After the funeral, when I came home, I went to my priest with a card addressed to the Lord:
- Isak Ch. Brown
- p. c.
and I asked you to forward it to the highest place. And he led me out the door of the rebbe's apartment with my business card. Here is the business card: Chape weg, Mr. Hoehmetz!
The great detective took the card and examined it through a magnifying glass and then through a magnifying glass.
"Although his racial character is cleanliness," said Hoehmetz, "he doesn't really like cleanliness himself!" We ?
"Do I love you?" replied Isak Brown. But how do you know this, oh great master of inference?
— I can see from the dirty fingerprints on the business card!
"Hihihi!" laughed Brown, wondering if the priest's hands were dirty? And not my hand.
Hochmetz was outraged by the objection:
— Dú Ganef! he shouted to himself - either he trusts me or he doesn't. You're dirty, you're a scumbag! If you wanted purity, you wouldn't have all the footprints of shames at the end of your back! Naturally, this does not rule out that the priest's hands were also dirty, especially if he shook hands with himself!
Hoehmetz often shone with such witty quips of his brilliant mind, or even speculated on his brilliant brilliance. And Brown was silent, like an anchovy in the digestive organs of a fuzz poet.
"Continue!" ordita Hoehmetz with a languid smile on his face shining with joy, shaking Brown from his lethargy with the sound of his flute (in which, as you know, an unfortunate province of the Austrian emperor rests and whose political sky is constantly clustered with ominous clouds, and "from the Carpathians to the Adriatic" industry and commerce stagnate, and his papers constantly write "We are dying, we are buying." Under the latter title, the poor, oppressed emigrants are included in the statistics as faithless Hungarians!
Brown scratched his ear and continued:
— The priest not only threw me out of his house, but also excommunicated me from the church. But believe me, I don't really mind. One of the most beautiful dreams of my youth was ruined by my religion. My father planned that my brother, who is currently in Mencsenter engaged in selling discarded clothes from gentlemen for a small profit, would therefore be an eye doctor and I would be a dentist. I was barely twelve years old, but I was already so excited that I said to my brother:
"Does it matter what the teacher said in religion class today?" "An eye for an eye, a tooth for a tooth!" You would still make a living somehow, but I, as an aspiring dentist, wouldn't be able to make false teeth for myself with so many teeth pulled! And if the reward for the tooth was a tooth, a beautiful American tooth, I would still accept it, but the tooth is in the objective case, and in the nominative case it says "tooth", i.e. a chewing tool! Well, Herr Shlock, ich bin nix is such a hammer (pronounced Chammer) that I should go into such a bad business! After all, even according to the above dogma, my clients would only pay their own pain fees, so where does mine stay?! Now I'm going to be a Mormon! And I would also be a dentist, but I'm too old, too old for that! There will be nothing in it! Such is life! Like the chain bridge!
We all cried. Sobbing, Hochmetz repeated the words of Mr. Isak Ch. Brown:
"So, so!" like the chain bridge!
Amidst the general sobbing, Iloehmetz soon came to him and with a few comforting words wiped away Mr. Ch. Brown's tears as well as mine.
Herr Schlokk looked at his watch and lit his pipe warned our client:
"Listen!" If you screw it up again, I'll throw it out. Continue!
"So I didn't become a dentist." But at least I will be a Mormon, and my religion forbids me to get blood on the teeth of my harpy, happy mother's mother, who has been specially chipped! The incident happened as follows: We killed a pig. My son, who, as I mentioned, is in the village. There was a butcher in Smonca, Ollbon, and the hurka sausage is on sale. (If I had known the five of you, I would have sent you tastings!)
Both of our mouths were salivating, but Brcwn's words dissolved it again:
— I was in Mencseszter with my poor brother, who is currently engaged in the sale of clothes taken from gentlemen for a small profit — even though he could be a doctor, an ophthalmologist, if his religion didn't forbid him, even though according to my poor father's plans...
"Listen!" That's enough ! hollered Hochmetz, dancing a huge "jig" on the lihego Brown's belly. And I was happy to cut a Hungary corpus jurist to Brown's head. My friend waved:
— Wetzner, we are not in the Pest country house. You don't know Justh's nobly, thoughtfully argued party, and Brown has no idea about Khuen! Finish your story! - he turned to Brown, who jumped up from his chair and searched the entire room, then found the lost thread of his conversation under the left leg of the table and picked it up and continued:
"I wasn't home for a long time, and by the time I got home in a hurry, my poor wife had been buried!" (Brown wiped two tears of [joy] from his eyes) When I got home I found out how the whole thing happened. On the day of the pig killing, Nom, out of his good habit, had a good dinner, got sick and, according to the hostess, he was struck by "the heat". But they only say that because my son killed a pig that day!
Hochmetz whistled softly as if he understood.
"I'll take care of you, sugar sweet Brown dad!" Go on, go on! said my friend, standing on all fours in front of Brown and sniffing the game vigorously like an English setter.
The other day I found one of my son's knives, covered in blood... Oh horror! Bloody...
"Oh horror!" Hochmetz interrupted.
"Yes, gentlemen, bloody..."
"Oh horror!" I cut it in half.
"Yes, oh horror," Brcwn continued with great difficulty, "I found him covered in blood!"
"Let's go!" Hochmetz interrupted. Let's go to the scene of the crime, where we will find out who the murderer is! Velzn, you will be very obliging if you come with me, maybe you will tie me up during my investigations, but you won't help tie up the villain!
I checked the schedule, in five minutes we were at the Nywkávé station. We walked on a nice, nice road.
Here, Hochmetz, how beautiful this region is, how beautiful it is!
"Be careful!" Quit...
I fell out of the car in great delight, and by the time I climbed back in, Hochmetz finished his poem with the greatest calmness of mind:
— ... away! But it happened. Oh, it happened, that's how it was in the book of fate!
We arrived. Yes. We're out of luck. In front of the little farm house, we were greeted with a smile by Lestrade, Maleskovicsa of Scottland Yard (the London police headquarters). Then he prostrated himself on mother earth and exclaimed: Welcome, oh great master of conclusions, let me humbly note that you have nothing to do. Because you know, Herr Sblokk," Lestrade confided sarcastically, "he's late, he's late, he's late, we've found the knife! The bloody knife.
"Bravo, bravisse, Lestrade!" smiled Hochmetz's dry face. But I'll look around first too, if you'll let me! Nevertheless, would you be so kind as to inform me of the results so far?
"Please," said Lestrade, the famous Scotland Yard detective, taking his notes with a sarcastic smile.
"There is no question of a criminal case, Herr von Shlokk." The woman was hit by gout, and the knife was bloody from a pig, in the strict sense of the word. The butcher was also looking for his knife the next day, which he had left at his mother's apartment when he killed the pig. There is no crime!
"Isn't there a criminal case?" Hochmetz asked mockingly. I'll prove it! Wherever I am called, there must be something!
Lestrade said mockingly, with a regretful sigh:
— "No!"
— "There is!"
— Sixty ?
— Well, no ?
— "It's nice!"
— "Nah, no!"
— Mr. Hochmetz! Lestrade's menacing voice trailed off.
"Lestrade, my dear father, don't get poisoned." Go your own way, I'll go mine. We don't work together. We have to break up!
Poor Brown crumpled in his cloak with a torn neck in the hands of the two police detectives. We had to take breaks!
Lestrade leaned on his stout cane and his high salary with a shrug, and Hochmetz, saying this, frowned at the police hound and the wrinkles on his high forehead, and then began to investigate the crime.
He simmered his investigative plans in a camp cauldron — which he carried with him on every excursion — and then penetrated through the chimney into the room where Browné breathed his noble soul. — He lay on his stomach and examined the floor through a magnifying glass, while coiling around the ground like a snake. He whistled softly at the same time.
I knew right away that he was on the trail. He jumped up and like a wild lion sprang to the dead man's bed, which he strewed with mad lust.
He whistled again. Sot louder . T. i. he whistled. Already like Hochmetz. I was sure he was on track.
— Hochmetz! I yelled, tell me what you discovered. Curiosity kills!
"Wait, Wetzn." Mr. Brown, come in! There are blood stains in front of the bed and on the sheets! Poor murdered woman's bloodstains!
Brown was visibly embarrassed:
"Herr Shlokk, please forgive me..."
"Shut up!" Hamm! Brumm! thundered Hochmetz and threw himself at Brown with a mad leap. If he says another word, I'll knock him down. He bothers me with his stupid talk. Don't mince words! Lestrade! Where is the knife? Show me !!
Suddenly he snatched the knife from Lestrade's hand, jumped out of the window and ran like a mad dog (**) towards the village. Me after him, Brown after me. After the. O, the big O after killer. At the same time, Brown spoke up behind me, panting.
— Mr. Wetzn, the devil take that Indian doctor's head of yours! Dead, check! Stop whether the train is coming or not!
I stop Brown explained with a blushing, ashamed face:
"We are poor people." My poor wife didn't really like cleanliness, and neither did I, as Mr. Hochmetz proved in the issue of "Szabolcs" a few weeks ago. "Then he couldn't hurt even a fly." Well, for other animals. They multiplied here. They multiplied nicely. And even though he was a member of the animal protection league and his principle was "leben und leben lassen", it still happened that he crushed a few to death in his sleep, like the wise Solomon's woman once crushed her child! Hence the blood stains!
We ran on. Brown and I, after Hochmetz. We spotted the big detective near the village as he trundled along at maddened speed, laughing with joy.
He suddenly turned into a house in the village. After the. Miié bt we mean, the butcher was already raging in the butcher's chair with his hands tied.
He was a huge, strong man. Hochmetz's handcuffs strained creakingly on his hands, which were swollen with muscles and veins.
— You're crazy, t. c. "Mr. police officer," bellowed the butcher, "what the hell do you want with me?" We ?!
Hochmetz sat smiling at the serving table and ate kot meter sausage with a fabulous appetite. He then pulled out his revolver and pointed it at the butcher.
Brown Jr. screamed in pain:
"Yay, that fuzfa angel, humming on the copper tree, for that father-in-law with half-stepped heels!" Am I a hunting board that revolvers can be nailed to!?
Hochmetz aimed with a languid smile. But in front of the dangerous Browning, Brown jumped into the side room with his shirt and locked the door. Hochmetz hummed to the accompaniment of a weak knock:
- — Is it allowed to enter
- Is it allowed to enter?
- Already...
The butcher yanked open the door with sudden determination, jumped back and sang in a stenoric voice:
- — Come in, Hochmetz,
- Come in !
- I'm the only one here!...
Hochmetz jumped in after him; I warned you late:
- Don't believe Hungarian
- To the German,
if you're about to be English and Mr. Brown is "budget."
My friend dragged Brown away:
"Don't deny it, don't croak like a raven at its young, I know it too... you killed your mother, you Halt, werda Márton, nro 2!"
"Not to live!" God above the world! I can prove my alibi!
— Yes! His alibi!
"I'll prove it too!" interjected Lestrade, who just then entered the door.
— Mr. Brown, Jr. On the night of Mr. Brown's mother's death — after the pig's neck — there was in London a m. no. at the director's office and dismissed the suspicion about himself!
Hochmetz bowed.
“As always, the man from Scottland Yard is right. — Come on Wetzn, we're done here.
"You see, Wetzn," Hochmetz said to me over a cup of tea in our apartment on Backer Street, "I'm human too, I make mistakes." "Errare humane sut", says the latejner. But avoid this case; list it among the others as one of the very interesting ones....
"But take care of your pen," he continued gloomily after a long pause, because if you write, try to imitate Mixa's "youthful" rule!... Or in the worst case, he added suddenly, with a sarcastic smile, to the Saturday letters of "Szabolcs", I modestly indicate: the high-flying, true, Hungarian, sonorous style of his late letters, introduced with Árpád...
Suddenly, he jumped up, took his violin, and played it to the well-loved tune of a modern operetta:
- Solem, solem, hepp, hepp, hepp!
After singing himself hoarse, he injected himself with morphine and sat down in his armchair. It was quiet. And the muffled, murmuring noise of Backer Street reached us peacefully.
(The End.)
(*) I have read the manuscript of this article; I consider the whole thing to be exterminating bullshit, but the last of the comments in parentheses is true. The cultural world can believe me! Mr. Coyle is in good shape! Björnton Björnsterne.
(**) I've read a lot about Austria, hence the sarcastic analogy. I don't know if a happy dog runs or runs at all. But it's pretty good for comparison. HE. m. the. f. Donan Coyle.
